Nem könnyű körülírni a hölgyeményt. Vadító kolléganő, annyi gógyival, amennyi, legyünk bárhol, a férfinem alapkonfigurációját tekintve öt kilométeres körzetben együttesen sincs. Shoot-a-Pest, mondja a társbérleti blogja neve, a kérdésemre pedig az alant következőket nyilvánulja. (Hopp, jut eszembe: ALON-blog.)
És helyett jobban szeretek meget írni, két éves koromban odavoltam a piros fejű hétmadárért, szeretem a bubornyát, de a sok jóból jó sokat helyett most legyen a vadmalac.
Az hagyján, hogy aranyos, mi több, cuki, sőt, egy burgonyafánkkal és áfonyával meg egyenesen isteni, de a vadmalac, az egy uzsgyi. A vadmalac egy hajrá, egy nosza, egy söprés, egy rajta, egy gyí.
Remekül használható ezen elcsépelt felszólítások szinonimájaként, mi több, további jelentéstartalmai (siess, már látlak is ügyünk érdekében életerővel telten, fürge-csíkosan sürögni) enyhítik a sürgetett személy sürgetettségből fakadó esetleges negatív érzéseit, frusztrációit. Vadmalacot a mindennapokba.
