„Író, publicista és hivatásos reakciós. A nyolcvanas években számos underground zenekarban tört borsot a fennálló hatalom orra alá (Hobbiszinten ma is zenélget a Tekintetes Úr nevezetű, voltaképp sehová be nem sorolható, avantgárd együttesben, melynek énekese, zeneszerzője és szövegírója). A kilencvenes évek elején amatőr (szamizdat) lapot jelentetett meg, s itt alakult ki önálló, csak rá jellemző stílusa. A hivatalos sajtóban az ezredfordulón kezd publikálni.
Írt a Magyar Nemzetbe, a Magyar Hírlapba, a Magyar Jelenbe, a Demokratába, ahol jelenleg saját rovata van Korszellem néven. Novellái megjelentek az erdélyi illetőségű Irodalmi Jelen hasábjain. Eddig hat önálló kötete látott napvilágot. Elbeszéléseiben mestereihez, Mikszáthhoz, Hašekhez, Mrozekhez és Chestertonhoz hűen a groteszk, az abszurd, az irónia és a gyilkos humor minden eszközét latba veti, hogy leleplezze a mai kor felvilágosult ostobaságait, szabadelvű agymosását és fricskát mutasson a tolerancia egyetemes diktatúrájának” – mutatkozik be a blogján.
Amihez csak annyit tennék hozzá, hogy az „amatőr (szamizdat) lap” a Genyó Szívó Disztroly volt, az úriember hetente látható az Echo TV-n a Demokrata-Kör című műsorban, a Pellengér némely adása pedig a YouTube-on is elérhető.
Vármegye. Ez egy szívemnek kedves szó. Talán van még egy-két más, mi szintúgy kedves, de ez jutott eszembe. Tartás van benne, íz, antimodernizmus, parlagi leragadtság, tehát mindaz, mi erkölcsös, szép és nemes. EU-kompatibilis, toleráns, lájkol. Fúj, be undorító…
