Az úriember nevéhez számos, számomra kedves dolog fűződik. Egyrészt övé Magyarország legjobb pólóboltja, a Pólópokol (nálam korábban itt és itt került szóba). Másrészt a leginkább Puzsér Róbert főszereplésével magyar médiatörténetet író, főleg globalizáció- és médiakritikában utazó rádió- és tévéműsorokban (Apokalipszis Rt., Demokrácia Rt., Szigorúan Ellenőrzött Mondatok, Na, mi újság?) is gyakran feltűnt, mi több, a Szélsőközépnek ő volt a névadója. Sajnos mindenhonnan kitették a kettejükön kívül még néhány tagot számláló csapatot, ráadásul az utóbbi, 2007-ben közéleti témában Golden Blog-nyertes blog jó ideje nem elérhető. Pedig a független, közérthető, közérdekű és emberjogi szemszögből radikális szövegelésüket ma is élvezet volna újraolvasni.

Embert próbáló feladat a kedvenc szavamat a világ elé tárnom, már csak azért is, mert állandóan több kedvencem is van, illetve ezek folyton váltják egymást. Persze ha őszintén magamba nézek, akkor a szívemnek legkedvesebb darabokat ki tudom válogatni a pelyva közül. Hamar előkerül a piperkőc, a pojáca, a pernahajder, vagy a sutyerák. Szeretek össze nem illő kifejezéseket házasítani, mint amilyen a pacalkalapács. Szeretek egyértelműen magyaros hangzású, de eddig nem "törzskönyvezett" dolgokat mondani, mint a pömpöcölés. Imádom azt mondani valamire, hogy imádom. Persze csak akkor, ha tényleg így is érzem. Imádom a magyar nyelvet, a zakatolását, a hullámzását, a dallamát, a recsegését, a kopogását, a suhogását, a mormogását. Deviszont imádok szabálytalanul beszélni, vagy írni. Imádom azt, hogy deviszont. Főleg azért, mert használata többszörösen is megengedhetetlen. Háttal kezdeni mondatot. Káromkodni. Fürdeni a szlengben. Imádom, ahogy a magyar nyelv magába szív más nyelveket. Azt is mondhatnám, hogy lájkolom.